A digitális technológia felhasználása nagyon eltérő az egyes generációk között. Az Y- és Z-generációk tagjai ma már teljesen másképp fogadják be az információt, mint a korábbi korok gyermekei. Ez persze gyakran okoz generációs konfliktusokat, de ha megértjük és elfogadjuk, hogy másképp működik az információ feldolgozása egy digital native esetében, sokkal árnyaltabb képet kapunk. Ehhez persze azt sem árt tisztáznunk, mit is jelent ez a kifejezés.
A generációk közötti különbséget számos tényező befolyásolhatja. Öltözködés, hobbik, szokások, beszédstílus: mind mind olyan meghatározó elemei egy generációnak, amelyen a korábbi generációk megbotránkozhatnak. Természetesen ide tartoznak a digitális szokások is. Azonban nagyon fontos megjegyezni, hogy a generációk közötti különbségeket, beleértbe a digitális technológia használatát is, befolyásolja az az időtartam, amikor megszülettek. Nézzük meg, mely generációkról beszélünk!
X-generáció: digitális bevándorló
Az X-generáció tagjai az 1960 és 1979 között születettek. Ők az Y-és Z-generációk tagjainak szülei, akikre Marc Prensky, a digital native kifejezés megálmodója, a digitális bevándorló (digital immigrant) jelzőt használja. Ugyanis ők már életük során találkoztak a digitális fejlődéssel, a technológia és a kommunikáció modernkori elemeivel. Munkájuk része a digitális világ, sőt, a magánéletüké is, azonban félig meddig még mindig a múlt elemeit használják. Elfogadták, megszokták a technológia fejlődését, de nem tudnak azonosulni gyermekeik „telefonfüggőségével”, „online életével”. Szándékosan tettem idézőjelbe a két kifejezést, mivel ezek általában szitokszóként élnek a digitális bevándorló szóhasználatában.
Ők azt látják, hogy gyermekeik nem tudnak elszakadni a digitális világtól, ezt pedig sokszor sértésként értelmezik.
Y-generáció: a technológia őrültjei
Az 1980-as és 2000-es évek között születettek már nem nagyon tudják elképzelni az életüket a modern kor eszközei nélkül. Ebben nagy szerepet játszik, hogy a számítógépes kultúrával együtt cseperedtek felnőtté, így a digitális technológia gyerekkoruktól kezdve életük részét képezi. Ők azok, akik munkaeszközként tekintenek a telefonjukra, és laptoppal ülnek ki a kávézók teraszaira. Pörögnek, sietnek, képben vannak az aktuális trendekkel, hiszen a karrierépítés fontos része életüknek. Az Y-ok a fogyasztói társadalom legmasszívabb rétegébe tartoznak, rendkívül fontos számukra, hogy mindenben képben legyenek, az online világ a második otthonuk.
Z-generáció: az igazi digitális bennszülött
Az 1996 és 2007 között születettek már a digitális kor gyermekei. A fejlett, mai digitális technológiát az anyatejjel szívták magukba, és ez a szokásaikon is látszik. Konkrétan nem tudnak létezni a kommunikációs eszközeik nélkül, de ez a tanulási szokásaikban is tetten érhető. Marc Prensky voltaképp a tanulókra alkotta meg a fogalmait, hiszen az oktatásban nagyon erősen kiütközik a különbség a generációk között. A digitális bennszülöttek kevesebb időt töltenek olvasással, de sokkal többet játszanak és sokkal aktívabbak a közösségi médiában. Több infót szívnak magukba, de mindezt másképp teszik, és emiatt másképp is gondolkodnak.
A digitális bennszülött már a célcsoportod soraiban ül!
A fent említett a komoly ellentétet nem csak az oktatásban kell elfogadni, hanem a munkaerőpiacon és a kommunikációs területeken is. Míg egy digitális bevándorló gyakran kinyomtatja az emailjeit, mert számára fontos az anyagi valóság, addig egy digitális bennszülött a telefonján fogja megmutatni mindezt. Nekik nincs szükségük a kézzel fogható elemekre.
Hasonlóan jó példa a digitális bevándorlókkal kapcsolatban, a „Megérkezett az e-mailem? Olvastad az üzenetem?” telefonhívás. Ugyanis a digitális bevándorló szívesen telefonál, szemben a digitális bennszülöttel, aki inkább a chat és a mail embere. Arról nem is beszélve, hogy egy digitális bennszülött jó eséllyel már be sem kapcsolja a tv-t, hiszen nincs is neki, de szívesen keresgél a Youtube videók között. Ezek a különbségek pedig a kommunikációs szakadékokat is elmélyíthetik, és megváltoztatják az alkalmazandó kommunikációs felületeket is. Mert a digitális bevándorlónak el kell fogadnia a digitális bennszülött „működését” és a kommunikációs csatornákhoz való másfajta hozzáállását. A digitális bennszülött ugyanis imádja magába szívni az információkat, és remekül multitaskingol, de mindezt már nem a megszokott felületeken teszi. Jobban szereti a képi megjelenítést a szövegesnél, tehát, ha a célcsoportod részét képezi, ezt is figyelembe kell venned.
Ezek a tulajdonságok csábítóak is lehetnek, azonban nehézségeket is szülhetnek. A fent említett készségek gyakran teljesen idegenek a digitális bevándorlóktól, emiatt pedig nehezebben értik meg a fiatalabb generációkat: gyakori konfliktusforrás lehet ez a különbség.
A digitális bennszülött szórakozva tanul, és sokkal jobban érzi magát egy olyan közegben, ahol szabadabb lehet. Gyorsan, azonnal akar mindent, belé ivódott a digitális világ. Ezeket egyszerűen el kell fogadni, hiszen a digitális bennszülött már javában a munkaerőpiacon van, és ezáltal ideális célcsoport lehet, de nem csak B2C márkák esetén, hanem B2B-ben is! Ezért nagyon fontos a megfelelő csatorna és kommunikációs mód megválasztása: sokkal jobban jár az a cég, aki megérti a digitális bennszülöttet, mint célcsoportot, hiszen így a márka iránt támasztott elvárások is hamarabb célt érnek.
Ezt az egyre gyakoribb kommunikációs különbségeket azonban át lehet, és át is kell hidalni. Bármilyen szektorban is tevékenykedsz, a márkádnak szüksége van a digitális bennszülöttekre, meg kell szólítanod őket! Mivel 2020 nagy tanulsága a digitális tér rejtett lehetőségeinek kiaknázása, ezért a következő blogbejegyzésben kitérek arra is, hogyan tudod megszólítani a digitális kor szülötteit. Addig is: digitális bevándorló, vagy digitális bennszülött vagy?
