Bár a járványügyi helyzet hamarosan véget ér Magyarországon, számos cég és vállalat – részben vagy egészben – tovább folytatja a márciusban bevezetett home office rendszerének működését. Ily módon a kollégák, ügyfelek vagy partnerek közötti kapcsolattartás ezentúl is elektronikusan és/vagy videókonferencia hívások által valósul meg. Utóbbi helyes használatáról már többször olvashattunk (például az MPRSZ Digitális tagozatának cikkében is), de az online beszélgetések alatti testbeszédről annál kevesebb szó esett. Ebben a blogposztunkban annak járunk utána, miről árulkodnak a gesztusaink videóhívás közben.
Valamennyi társalgási forma jellemzője, hogy a közös nyelvvel és nonverbális jelekkel kommunikálunk a partnerünkkel. A szóbeli üzenetek átadását és megértését segítik azok a folyamatos jelzések, amelyeket kézmozdulatainkkal, mimikáinkkal küldünk a beszélgetőtárs felé.
Többfajta módon és minőségben kezdeményezhetünk beszélgetést, de mi most elsősorban a videókonferencia híváson keresztül indított üzleti / tárgyaló megbeszélésekre fókuszálunk. Ezek ugyanis már az első percekben meghatározhatják a projekt végkimenetelét. Ha jól kommunikálunk, pozitív eredményeket érhetünk el.
Már a hívás gomb rákattintása előtt fontos tisztában lenni azzal, hogy mit és hogyan akarunk közölni a partnerünkkel. Amennyiben ezt nem fogalmazzuk meg magunknak, a begyakorolt szöveg átadása mit sem ér, ha a testünk közben elárul minket. A nonverbális jelek ugyanis világosan tolmácsolják a képernyő túloldalán ülő személynek, mit gondolunk és hogyan érzünk valójában. Üzleti tárgyalás esetén sokak által használt praktika, hogy egy képzeletbeli háromszöget rajzolnak a döntéshozó arcára és a beszélgetés végéig oda szegezik a pillantásunkat – ezzel jelezve, hogy komolyan érdeklődnek a mondanivalója iránt.
A szemünk az egyik legkifejezőbb érzékszervünk, amely mindkét fél részéről árulkodó lehet a beszélgetés során. Ne felejtsük el, hogy a videókonferencia hívásban a webkamera az arcunkat veszi, sőt fel is nagyítja azt a monitoron, így minden rezdülésünk kitűnően látható és jól olvasható. Ha azt látjuk, hogy a túloldalon kitágult pupillával figyelnek minket, az általában odafigyelést és tetszést, míg az összeszűkült pupilla érdektelenséget fejez ki.
Bármennyire is próbálnánk elrejteni az érzelmeinket, a testünk – evolúciós okok miatt – mindenről árulkodik, és a jelek megfelelő leolvasásával nyitott könyvvé válunk. A száj eltakarása, az orrunk megérintése, a szem dörzsölése vagy a fül dörzsölése egyet nem értést fejez ki, míg a nyakunk vakarása belső bizonytalanságunkat sugallja a társunk felé. Ezek a nonverbális jelek gyakran használatosak a hétköznapokban is, így bárki számára könnyen értelmezhetőek. Magyarán szólva ezeket nem árt, ha kerüljük!
Vannak élethelyzetek, ahol nem feltétlenül tudatosan, de lemásoljuk a partnerünk nonverbális jeleit. Ez abban az esetben fordulhat elő, ha egyetértünk a partnerünk véleményével, gondolkodásával. Így a ki nem mondott szavak helyett a testünkkel fejezzük ki beleegyezésünket. Munkánk során számos esetben jön jól a testbeszéd a leolvasása, hiszen ezáltal könnyen megállapíthatjuk, hogy odafigyelnek-e ránk vagy sem, kell-e változtatni a közlés módján és ha igen, hogyan keltsük fel újra partnerünk figyelmét.
Vannak, akik szavakkal és szavak nélkül is egyaránt jól kommunikálnak, de akadnak olyanok is, akik ezt a képességet még nem sajátították el megfelelően. Szerencsére a testbeszéd odafigyeléssel és sok gyakorlással tanulható, és kiküszöbölhetők vele a „beszédhibák”
